Megyert a különböző fellehető források, okiratok 1292-ben említik először, mint a Rátót nemzetség birtokát. A terület valószínűleg ekkor még puszta földterület, erre utal egy 1294-ben kelt oklevél. Nevének utótagja arra utal, hogy egykor a Megyer törzsbeliek települése volt. Régebben 11 tanya, illetve puszta tartozott a településhez, amelyekből mára mindössze kettő maradt.

A XIV. század elején Marczali László bán fia, Dezső a település birtokosa, aki 1329-ben Szécsényi Tamás vajdának adta el. Később Lászlófi Lóránd, majd Pásztohi Ferenc és Zsigmond a tulajdonosok. A XVI. század közepétől a falu a török hódoltság része volt. 1633-ban, a váci nahije része és hat adóköteles háztartást írt össze a török.

1598-ban Szentmariay György a település földesura, a 18. szd.-tól pedig egymást váltották a birtokosok, több
ÚRI LAK épült itt, Fényes Elek is feljegyezte a településről, hogy határa „tágas, sok javakkal bővelkedik.” 1785-ben a megye 17, 900 lakosnál nagyobb lélekszámú faluja közül, Megyer a 14. település. 1785-ben 1000 fő, míg 1869-ben 1404 lakója van.

XVIII. Században egymást váltják a birtokosok /Gellén Sándor, Szerémy András, Topolcsányi család/. 1826-tól Topolcsányi, Szerémy, Luchovitz, Géczy családok voltak a falu birtokosai. /Ez utóbbiak leszármazói alkotják a település mai lakosságának többségét./

A II. világháború utáni tanácsrendszerben 1973-tól Magyargéc és Nógrádmegyer községek közös tanácsban működtek Nógrádmegyer székhellyel. 1990-ben külön önkormányzat alakult, a körjegyzőség 1992 decemberéig megmarad. A cigány kisebbségi önkormányzatot 1994 decemberében választották meg, ami 1996 decemberében megszűnt, majd a 2002-es választások után újra alakult.

A falu lakóinak 46%-a roma származású. Az itt élő cigányság legtöbbje önmagát a muzsikus cigányok – az ún. „úri” réteg – közé sorolja. A tehetősebbek gyermekei szakmát, sőt diplomát szereztek, és sajnos elhagyták a falut. A középrétegben is egyre több az olyan család, ahol a gyerekek már nem ismerik a cigány nyelvet – valószínűleg a könnyebb asszimiláció reményében - sokukat nem tanítanak meg a cigány nyelvre.

A lakosság döntő többsége római katolikus vallású. A baptista felekezethez tartozóknak is van imaháza a községben. A szombatista és a Jehova tanúi felekezetek tagjainak száma nem jelentős.

 Nógrádmegyer földrajzi elhelyezkedésének sajátosságai:

Nógrádmegyer, Magyarország északkeleti részén elhelyezkedő Nógrád megyében a 22-es számú útról leágazó átkötő út mentén - Sóshartyán és Magyargéc között - Salgótarjántól 20, Szécsénytől 15 km távolságra található. A megye településhálózata aprófalvas jellegű. A megyeszékhely - Salgótarján - mellett Balassagyarmat, Szécsény, Pásztó, Bátonyterenye valamint Rétság rendelkezik városi ranggal.

.A hat város hat kistérségre bontja a megyét, településünk a szécsényi kistérségben található. Nógrádmegyer népsűrűsége: 78,44 fő/km 2, területe: 2277,35ha, belterülete: 142,17ha, külterülete: 2135,17ha.

Nógrádmegyerre jellemzők a megye domborzati adottságai, a dimbes-dombos vidék, így a falu elhelyezkedése, fekvése csodálatos, olyan, mintha egy „katlanban” lenne, erdőkkel, dombokkal van körülvéve. Pihenésre és kikapcsolódásra kiválóan alkalmas a környék.

"Ez a falu csendes határa,

Emlékeim leggazdagabb tára"

 ( †Mártonka István)

Elhelyezkedésének köszönhetően eléggé védett a különböző szélirányoktól és éghajlati viszonyoktól. Mivel sík terület alig van a mezőgazdasági ágazatban ennek megfelelően tudnak gazdálkodni az itt élők. A vidékre jellemző termények a kukorica, burgonya, napraforgó, őszi és tavaszi árpa, búza valamint rozs.

A domborzat jelentősen meghatározza a község növényvilágát. A falut fenyő, akác és tölgyerdő veszi körül. Természetvédelmi területhez nem tartozik, azonban a községtől keletre, az egykori Eiler – puszta mellett található kilenctörzsű kislevelű hársfát Nógrád Megye védett természeti értékei között tartják számon. Erdeinkben és a réteken sokféle védett növény található, mint a réti boglárka, bíboros kosbor és az árvalányhaj.

Az erdők, erdőfoltok jó élőhelyet biztosítanak az őz, a vaddisznó, róka és a mezei nyúl számára, a gímszarvast inkább átvonuló vadként tartják számon. A fenyőerdőink legjellegzetesebb állata a mogyorópele, mókus és erdei nagy fülesbagoly. Szárnyasokból említésre méltó egyedszámban előfordul fácán, fogoly, szalonka, egerészölyv, vörösvércse. A védett madárfajok talán legértékesebb képviselője a zöld dzsona (harkályféle),és a fehér gólya is előfordul a községben. A település fő csapadékelvezetője a Megyer-patak.

Közlekedési viszonyok:

Salgótarjánból a 22-es úton Sóshartyánon át, illetve Balassagyarmat irányából a 22-es útról Benczúrfalva felé letérve érhető el Nógrádmegyer. A 20 kilométerre levő Salgótarjánból és a 15 kilométerre található Szécsényből rendszeres autóbuszjárat közlekedik, amelyek gyakorisága mind munkanapokon, mind hétvégeken megfelelő. Munkanapokon Budapestre és Egerbe közvetlen autóbuszjárattal utazhatunk.

A település infrastruktúrája, kihasználatlanul álló telkek és épületek:

Nógrádmegyer közműellátottsága nagyon jó, minden közmű 100%-ban kiépített. Községünkben 2000. óta működik kábeltelevíziós szolgáltatás. Az Internet használatának lehetősége is adott a településen, két szolgáltató: a PROFINTER Kft. illetve az Invitel van jelen ezen a területen. Vezetékes telefon szolgáltatónk az Invitel. Mobiltelefon használatát a falu határában működő Vodafon adó teszi kényelmessé.

2006-ban a település minden utcája új burkolatot kapott. Némely utca mellől hiányzik a gyalogos járda, amely miatt a közlekedés balesetveszélyes. A falun áthaladó főútvonal állapota nagyon rossz, de egy sikeres pályázatnak köszönhetően ebben az évben felújításra kerül. 2007-ben elkészültek az esztétikus autóbuszvárók.

Nógrádmegyerben 557 lakóház található. A településre jellemző a földszintes, telkes, átlagosan két szobás családi házas építkezés. Jelenleg 15 lakatlan ingatlan van a településen, ezeket azonban könnyen lehet értékesíteni, a környék lakásáraihoz viszonyított alacsony ár miatt. A régi építésű épületek legtöbbje vályogház, amely jelentős részben felújításra vagy átépítésre került. Két elkezdett építkezés folyik a településen. Kihasználatlan telek nincs a település területén (2008 év).

Kiemelkedő építészeti alkotások:

A falu plébániája az oklevelek tanúsága szerint már 1382-ben fennállt. A község régi templomról 1688-ból és 1771-ből vannak adatok. Az 1775 áprilisában dúló tűzvészben megsemmisült, csak a falai maradtak meg, újraépítése után 1776-ban ismét leégett. A későbarokk stílusban épült Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templomot, 1785-94-ben alakították ki. A mai torony 1890-ben épült.
A volt Szerémy-Pauncz kúriát a Szerémy család építtette barokk stílusban a XVIII. század második felében. 1950-ben és 1954 után részben átépítették, jelenleg élelmiszerüzlet működik benne.
A volt Topolcsányi kúria 1750 körül épült, majd a Thonka család tulajdonába került, akik 1952-ig lakták. Ezt követően 1959-ig óvoda működött benne, majd a termelőszövetkezet központi irodája volt. Jelenleg kihasználatlanul áll.

A Luchkovitz kúria a XVIII. Században épült, barokk stílusban. 1952-ben átalakították, teljesen elvesztette műemlékjellegét. Ma a Polgármesteri Hivatalnak ad otthont.

Településünk büszkeségei:

Nógrádmegyer község szülötte Radics István ( -2008) festőművész, aki a község címerét készítette és adományozta falujának. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Országos és nemzetközi kiállításokon elsősorban tűzzománcaival szerepelt sikerrel. Alkotásait számos köz- és magángyűjtemény őrzi. Munkája díszíti a Mikszáth Kálmán Általános Iskola auláját, és a Művelődési Otthon homlokzatát.

Mártonka István költő, 1905-ben született Nagylócon, s 1988-ban hunyt el Nógrádmegyerben. Természetszeretete verseiben is megmutatkozik. 1955-ben Veres Péter, az írószövetség elnöke, a '60-as évek elején Simon István költő is elismerően nyilatkozott verseiről. „Versei értékes kortörténeti, emberi és néprajzi dokumentumot jelentenek.” (Balla István költő szavai). A költőnek 1000-nél több verse van.

 Mártonka Gyula festő, 1935-ben született Nagysápon, és 2001-ben bekövetkezett haláláig élt a településen. A Bóna Kovács Károly festő képzőművészeti Szabad Iskolát végezte el.

Bálványos Huba rajzszakköreire a Bolyai János Gimnáziumba járt. Realista stílusban készítet képein legszívesebben a környezetét és családját ábrázolta. Ő festette édesapja id. Mártonka István költő portréját is. Hagyatékát az Idősek Otthona gondozza.

1869-ben Nógrádmegyerben született Gyurkó Pál uradalmi kanász, aki a palóc pásztorművészet egyik kiemelkedő egyénisége volt. A munkáit bemutató kiállítás „Palóc fafaragás régen és ma – Gyurkó Pál számadókanász életműve és öröksége” címmel jelenleg a balassagyarmati Palóc Múzeumban látható .

Rácz Béla fafaragó szintén a falu szülötte, Géczy Béla gyékényfonó pedig jelenleg is a községben él.

Nógrádmegyerben élt Kukucska Ernő pásztor, dudás és furulyás is. Életét, és zenei örökségét bemutató népzenei példatárat kottákkal, kazettával 1994-ben Juhász Zoltán állította össze. A Folkrádión rendszeresen hallható duda játéka, amit egy 1975-ben készült tv felvétel is őriz. 1968-ban készült népzenei felvételen édesanyjával juhásztáncokat mutat be. Ezek igazi ritkaságnak számítanak, mert nem sok felvétel készült a dudás hagyományőrzőről.

Kukucska Ernő kecskedudán játszik

A község hagyományait ápolja a helyi Asszonykórus, amely megalakulása óta számos helyi és az ország több településén is szerepelt. Első sorban, a helyben gyűjtött népdalokból állítják össze műsorukat.